Ez a rövid tanulmány a „12” lajstromú magyar Messerschmitt Bf 109 G-10/U4 (WNr 612769) számszínével kapcsolatos – időről-időre felbukkanó – hipotézist vizsgálja.

Így kezdődött...

A ’90-es években a kanadai Hobbycraft ambiciózus vállalkozásba kezdett, és sorban jelentette meg a Messerschmitt Bf 109 változatait (a B-től a K-ig, valamint a háború után gyártott „fél-Messereket”) 1:48-as méretarányban. 1996-ban került a piacra a Bf 109 G-10 „Axis Allies” névre keresztelt doboza. E változat két német, egy olasz, egy horvát festést tartalmazott a magyar „piros 12” mellett.  Illetve… a magyar gép rögtön két számszínnel – pirossal, és egy nehezen azonosítható szürkével – szerepelt a matricaíven. A festési rajznál a következő magyarázatot írták a szám színváltozataira: 

According to historian Denes Barnád(sic!), the fuselage code of the Hungarian G-10 depicted was actually grey — not red, as claimed elsewhere. Because others dispute this, we have also supplied red versions of the same code.

(A makett 12 perces videó-bemutatását itt lehet megtekinteni: https://www.scalemates.com/kits/147833-hobbycraft-hc1522-bf109g-10-axis-allies  

Az előbb idézett szöveg 11.12-től tökéletesen olvasható.)

Eddigi kutatásaim alapján ez volt az első eset, amikor a gép oldalszámát „szürke 12”-nek azonosították. 

A fotókkal összevetve megállapítható, hogy a Hobbycraft-készlet grafikája több ponton téves. A foltozás elnagyolt, és a rajz széles sárga orrgyűrűt jelez – amit az eredeti gépre nem festettek fel. A gyártó idézett szövegéből kiderül, hogy Bernád Dénes segített a festési utasítás elkészítésében. Abban az esetben, ha Bernád Dénes valamilyen fotóelemzés, vagy egyéb kutatás alapján állította, hogy az oldalszám szürke, akkor elvárható lett volna az is, hogy a rajz szarvashibáit kijavíttassa. 

A Hobbycraft Bernád Dénest „historian” titulussal említette. Szögezzük le, hogy ez ellentmond a Bernád Dénes és Punka György által jegyzett Hungarian Fighter Colours 1930-1945 Vol. 1 (MMP Books, 2013.) 8. oldalán írtaknak, mely szerint a szerző „automotive engineer”. 

Ennek csak azért van jelentősége, mert aki történelem szakirányon végzett, az egy dolgot biztosan megtanult: „belenevelték”, hogy ellenőrzött analógiák/adatok/dokumentumok/források, esetleg leletek nélkül még egy új felvetés munkaanyaga sem lehet hiteles. A szakmaiságot komolyan véve egy tanult történész/ hadtörténész kézzelfogható bizonyítékok nélküli, megalapozatlan hipotézist sohasem publikálna. 

Hogyan gyártsunk teóriát? 

Az elmúlt években a szürke színt firtató kérdésekre Bernád Dénes a következő elméleteket adta elő: 

1. Nem (volt) ismert olyan fotó, amin fehér taktikai számú magyar G-10 szerepel. A keresztek közepéhez hasonlóan "leszürkítették", alacsony láthatóságúvá tették a fehér számszínt (ezen belül is két verzió volt: a magyarok „szürkítettek”; illetve a JG 52 a neubibergi átrepülés előtt).
2. Eredetileg a Luftwaffe-hoz tartozott a gép – szürke számmal –, és később kapott magyar felségjelet.
3. A legújabb „érv”: Bernd Barbas is szürke színnel jelzi a 12-t a „Die Geschichte der II. Gruppe des Jagdgeschwaders 52” c. művében.
4. A 24 Voltos csatlakozófedél és a szám tonális eltérése

Pontról pontra 

 Most kérek mindenkit, hogy nézzen meg egy képet a „12”-ről. Első pillantásra is feltűnik, hogy bármilyen színű is volt a szám (ad absurdum szürke), egy biztos: a sötét tónus szinte „leugrik” a gép világos oldaláról. Ezért mindennek mondható a szám, csak alacsony láthatóságúnak nem. És most haladjunk pontról pontra: 

1, Az 1996 előtti publikációkban – tudomásom szerint – valóban nem találunk olyan fotót, amely magyar Bf 109 G-10-et fehér taktikai számmal ábrázolna. Volt azonban, ami már ekkor is rendelkezésre állt: Punka György „Messzer” Bf 109-ek a Magyar Királyi Honvéd Légierőben” (OMIKK, 1995.) c. könyve. A mű 119. oldalán a szerző bemutatja az utolsó állományjelentést (A M. Kir. 101. vadászrepülő ezred megmaradt gépei 1945. május 2-án), melyben felsorolja a 101/I. osztály 10(!)darab, különböző fehér lajstromjelű Messerschmittjét. Szürke szám nem szerepel a listán, és a könyvben egyetlen utalás sincs szürke taktikai jelzés használatára. Ezek alapján feltehetnénk a kérdést, hogy mi értelme lett volna 1945 május 2-a után – amikor már bevetést sem repült az ezred – bármelyik gép jelzését átfesteni szürkére? Bernád Dénesnek ezt a könyvet mindenképpen ismernie kellett a Hobbycraft-makett megjelenése előtt, hiszen már régen kapcsolatban állt Punka Györggyel. Erről a Hungarian Fighter Colours 1930-1945 Vol. 1 (MMP Books, 2013.) 8.-9. oldalán emlékeztek meg.

2006-ban jelent meg a Kagero kiadónál a „Messerschmitt Bf 109 G/K vol. III” (Krzysztof Janowicz tollából). A könyv 106. oldalán az MKHL „fehér 4”-es jelzésű G-10-ét láthatjuk. A Hungarian Fighter Colours 1930-1945 Vol. 2 (Dénes Bernád, György Punka, MMP Books, 2014.) 292. oldalán 2 fotót is publikál ugyanerről a „fehér 4”-ről. (A jelzett mű 293. oldalán egy másik fehér jelzésű gépet is bemutatnak, a „fehér 5”-ös Bf 109 G-14-et. Igaz, hogy nem G-10, de a fehér jelzések használatát – a háború befejezéséig – bizonyítja.) Annak ellenére, hogy ezek a képek tényszerűen cáfolják a fehér taktikai számok „alacsony láthatóságúra” való átfestését (mert az nehezen elképzelhető, hogy a számoknak csak egy részét módosították át egy alegységen belül!); a szerzők a következőt írják a „12” színéről (i.m. 289.old) …”grey (a low-visibility substitute for white).” 

A „12”-nél abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a rendelkezésre álló archív fotók alapján ki lehet deríteni, valóban átfestették-e a fehér számot szürkére? A gépről ugyanis nem csak 1945 tavaszán-nyarán, hanem egészen 1946 tavaszáig készültek fotók. A Flight Journal Special „WW II Fighters” (Winter 2000) c. periodikában 2 képet publikáltak, melyeket az aláírás szerint James Kunkle készített 1946-ban. A törzs jobb oldalán a magyar felségjel feketéje már megkopott: előtűnik alóla a német balkenkreuz fehér karja. A szám alól azonban nem tűnik elő fehér szín, ami bizonyítja, hogy sosem volt fehér szám a gépen. 

Összefoglalva: a publikált írásos anyagok és a fotók is  cáfolják  az „alacsony-láthatóságú szürke”–hipotézist. Teljes bizonyossággal jelenthetjük ki: a „12” számát  soha nem festették át  sem a magyarok, sem a németek. (Utóbbi már eleve nonszensz ötlet volt: a Neubibergbe átrepült JG 52-es gépek között nincs szürke lajstromjelű gép. Egy sem. De fehér jelzésű annál több. Eleve miért festették volna át őket? A megadáshoz?) 

2, Az „eredetileg Luftwaffe-gép volt”–teória valóságtartalmának igazolásához meg kell vizsgálnunk, hogy a kérdéses időszakban melyik német vadászegységekkel került kapcsolatba az MKHL. A lista rövid: 

• II./JG 51 (Feloszlatták 1945. április 12-én. A gépállomány és a hajózók egy része átirányítva a JG 52-höz)
• II./JG 52
• I./JG 53 (Feloszlatták 1945. április 17-én. A gépállomány és a hajózók egy része átirányítva a II./JG 52-höz)

 A fényképeket vizsgálva megállapítható, hogy a feloszlatott egységekből a II./JG 52-höz került minden Bf 109 eredeti lajstromjelét átfestették a JG 52 ezen Gruppe-jára jellemző  kis méretű  számokra. A Gruppe által használt színek: fehér, fekete, sárga. (Lehetséges kivétel: Anders Hjorstberg egy 1945 márciusában Veszprémben települt II./JG 52-es gép jelzését „piros 2”-ként azonosította – ez a Messer a Barbas-könyv 216. oldalán is látható). A „12” formája és mérete kizárja, hogy eredetileg a II./JG 52-höz tartozott volna. 1945. április 12 – feloszlatása – előtt a II./JG 51 gépei jellegzetes helyen – a lajstromszám előtt – viselték a Gruppe-jelzésüket. A II./JG 52-höz került gépeken jól látható ennek lefestése. Eltekintve attól, hogy a II./JG 51 szintén a fehér, fekete és sárga színeket festette a gépeire, és a számok mérete kisebb volt, mint a „12”; a lefestett Gruppe-jelzés hiánya kizárja, hogy a magyar gép eredetileg ehhez az egységhez tartozott volna. Az I./JG 53 gépei feloszlatásukig a motorburkolaton viselték a „Pik As”-ezredjelvényt. A II./JG 52-höz került gépeken jól látható ennek lefestése. A „12”-n nincs ilyen lefestett ezredjelvény. (Mellesleg az I./JG 53 is csak standard taktikai színeket viselt…) 

A fentiek alapján  cáfolható és kizárható , hogy a „12” szürke színnel a Luftwaffe-tól került át az MKHL-hez. (Nem mellesleg a jelzett időszakban  egyetlen  német vadászegység sem használt szürke számszínt, nem csak azok, melyekkel a magyar egységek vállvetve harcoltak. 

3, Bernd Barbas a „Die Geschichte der II. Gruppe des Jagdgeschwaders 52” c. művének (magánkiadás évszám nélkül, valószínűleg 2003) – mely címlapján jelzi: „Offizielle Ausgabe der Traditionsgemeinschaft JG 52”– 225.-226. oldalán 4 fotót közöl a „12”-ről. A szerző „Graue 12”-ként azonosítja a gépet. Bernád a HFC Vol. 2 292. oldalán hivatkozik is erre, bár az irodalomjegyzék (354.-356. old) nem tartalmazza a német kutató művét.

Bernd Barbas igazán tiszteletre méltó, nagyon jelentős Luftwaffe-kutató. Kitűnő könyveket publikált; a JG 52 történetéről pedig valószínűleg ő rendelkezik a legmélyebb és legpontosabb ismeretekkel.  Ha fellapozzuk idézett művének 203. oldalát, akkor az „An Maschinen sind in Neubiberg nachweisbar:” c. bekezdésnél a következőket olvashatjuk: 

Ungarische Maschinen sind hier die „Graue 12” und die „Schwarze 12, 15 und 16”, mit der WNr. 613165. Alle ungarischen Maschinen wurden von deutschen Piloten geflogen, da sich die ungarischen Kameraden nicht weiter wie Raffelding zurückzogen.

Ez a felsorolás azonban részben nem teljes, részben hibás. Hiányzik a fotókkal jól dokumentált „fekete 6” (pedig a könyv 222. és 223. oldalán is látható kép a gépről!) és „fekete 7”. A „fekete 12”-ről nincs fotó a könyvben, ahogy egyetlen más publikációban sem. Ugyanúgy tévedés, mint a „12” szürkének azonosítása. 

Minden tiszteletem mellett ki kell jelentenem, hogy Bernd Barbas a magyar gépekkel kapcsolatban részben pontatlan adatokat közölt, – ez egyben jelzi is Bernád Dénes hivatkozásának súlyát. (Itt jelzem, hogy a műben a Luftwaffe-gépek listája is hiányos!) 

A HFC-k megjelenése előtt levelezést folytattam Punka Györggyel és Bernád Dénessel – többek között a „12” oldalszámának színelemzéséről. Egy 2011. novemberi levélben olvasható, hogy Bernád Dénes továbbra is a szürke szín mellett teszi le a voksát, mert a gép jobb oldalán a 24 Voltos csatlakozó fedelének piros színét jóval sötétebbnek látja, mint a 12-es szám árnyalatát. A fényképet vizsgálva megállapítható, hogy Bernád Dénes a szám elemzése során nem vette észre, hogy a 24 Voltos csatlakozó fedele  hiányzik , így az nem lehet viszonyítási alap a szín eldöntésében. (Azt is fontos kiemelni, hogy a G-10 -eken nem minden esetben festették pirosra a fedelet). Az ismertetett bizonyítékok és bizonyítható tévedések ellenére a HFC 2. kötetében a „12”-nél a szürke-hipotézis megmaradt – sajnos a pontos árnyalat meghatározása nélkül. Pedig, ha a két szerző eljutott a szürkéhez, akkor a makettezők számára ezt is meg kellett volna adni. Vizsgáljuk meg a lehetőségeket: 

• RLM 02: az „RLM-Grau” túl világos a „12” tónusához képest, kizárható.
• Farbton 74: A 74 az első szín volt, amit az RLM '44 nyarán visszavont a használatból. A meglevő készletekkel festett gépek felbukkannak a '44 végi gyártásokig; sőt, az Erla G-10-eken csak a gyártás legvégén váltottak 81/82-re. Valószínűtlen ugyanakkor, hogy az MKHL készletében maradt volna a 74-ből. (Ld. pl. a HFC Vol. 2. 293. oldalán publikált képet: a kamuflázs módosítására – nagy valószínűséggel – a korábban Farbton 83-ként ismert sötétzöldet használtak.) Végül, a „12” (feltételezett) 74 árnyalatának amúgy is túl nagy a kontrasztja a gépen lévő 75-el, így kizárható
• Farbton 75: A „12”-n két 75-ös árnyalatot is látunk: a Diana-gyártásra jellemző világosabb 75-öt, és a horogkereszt átfestésére használt eredeti (sötétebb) standard 75-öt. A „12” tónusa mindkét 75-nél sötétebb, így használatuk kizárható. Mellékszál: ha már a magyar földi személyzet használta a 75-öt (ld. horogkereszt átfestése, alsó szárnykereszt közepe) nem az lett volna a logikus, ha egy lépésben a számot is 75-re festik? Kamuflázs-színként kellően „alacsony-láthatóságú” lett volna.
• Farbton 77: Azonnal kizárható. Fekete-fehér fotókon a 76-tól alig megkülönböztethető világos tónus.
• Farbton 66: kellően sötét tónus. Bf 109 G-ken (késői G-6, G-14) igen kis számban előfordul kiegészítő kamuflázsként a kabin környékén -bár ilyen Bf 109 G-10 nem ismert. A fotókon ez áll a legközelebb a „12” tónusához, de nem azonos vele.

Tanulmányom célja a bizonyítékok ismertetése volt, hogy a téma iránt érdeklődők megítélhessék a „szürke -hipotézis” hitelességét. Az elmúlt időszakban amúgy is sok lehetőség merült fel a „12” színéről, de a kérdés eldöntésében talán érdemes a Hobbycraft ajánlását elolvasni: 

red, as claimed elsewhere (piros, mint másutt állítják )

Fülöp Sándor